Dianetika: Gyógyítás és az emberi elme




vissza


tovább

L. Ron Hubbard


Gyógyítás

és az

emberi elme


"...a fájdalom az, amitől máshogyan kezd gondolkodni"


A vallás csúnyán másfelé kalandozna, ha nem rendelkezne az emberi szellem technológiájával. Ez lenne a létfontosságú ahhoz, hogy a vallás gyakorlatias, mindennapi dologgá váljon.
Mert a lény él túl, nem a test. És nem igaz, hogy mindenki azt akarja, hogy a teste csak működjön, csak működjön, csak működjön, örökre, örökre, örökre – csak akkor, ha megváltoztathatja a dolgokat, vagy tehet valami ahhoz közelebbit, amit tenni akart.
Nézzük meg most az időnyom korai szakaszát. Mondtam, hogy az időnyom korai szakaszáról lesz szó, aztán meg ezekről a tudományokról beszéltem. Mi köze annak ehhez? Ezek a dolgok az ember lesüllyedését mutatják a materializmus és a gép területén, ahol a törvény csak a szerelőt hatalmazza fel, ahol a törvény megpróbálja visszafogni az embereket attól, hogy gyógyítsanak, mert ez egy mechanikus eljárás.
Egy egész civilizációt nézünk, amely lépésről lépésre, fokról fokra, egyre jobban belesüllyed abba az elképzelésbe, hogy a szerelő meg a mechanikus szempont minden, a szellem és az élőség pedig semmi. Amikor elérkezünk egy olyan pontra, ahol az elmével foglalkozó ember lekezd lelkesedni egy gyógyszer hatásosságával kapcsolatban, akkor igen mélyre jutottunk – szánalmasan mélyre.
Az épelméjűség a gondolkodóság! Ha ezt fecskendővel kezdik kezelni... Természetesen foghatunk egy tűt, és elérhetjük, hogy egy ember máshogyan kezdjen gondolkodni – fogjuk meg, döfjük bele valakibe, és máshogyan kezd gondolkodni. De az érzése és a fájdalom az, amitől máshogyan kezd gondolkodni, semmi más.
Visszatekintve az időnyom korai szakaszára, azt találjuk, hogy a görögök idejében még voltak mindenfelé elszórva, mindenféle istenek és istennők, meg effélék. Vagyis Operatív Thetánok mindenfelé – Athéné, meg a többi fiú és lány. Nos, bizonyos, hogy egy Operatív Thetán beszállhatott egy csatába. Manapság azt halljuk: „Persze, a görögök kissé gyermetegek voltak. Mindenféle mítoszuk volt, ami mind valótlan, valótlan, valótlan.”
Na, ez aztán a kiértékelt nézőpont! De van most egy papírkötésű könyv az újságárusoknál, az a címe, hogy Mitológia, és így kezdődik. Az tanítják a gyerekeknek az iskolában, hogy „Természetesen nincs olyan dolog, hogy szellem, isten vagy bármi ilyesmi. Ezek mesék, tudjátok.”
Eljutunk aztán a sötét középkorba, és megtaláljuk a démonűzést – addigra az emberek kitalálták a démonokat. Elég sok thetán tért rossz útra, elég szellem burkolózott feketeségbe, hogy a démonok mindennapivá váljanak. Tehát mindenki démonűzéssel foglalkozott.
Nincs miért lenézni. De még mindig a szellemmel foglalkoztak, még ha démon formájában is.

Ugye, először istenekkel foglalkozunk, tudjátok, meg istennőkkel, és nagyszerűséggel, szépséges szobrokkal, és a többi. És végigkísérte Rómát, haladt tovább, és aztán oda jutottunk, hogy démonokkal foglalkozunk. Már nem fényes, sugárzó istenekkel, akik flittert tudtak szórni, hanem rettenetes fekete alakokkal, akik megbetegítették azt, aki elcsíptek. Árulkodik valamiről, mi?

Egy kicsit tovább haladunk az időnyomon, és azt fedezzük fel, hogy az első kálvinisták szerint – ezek voltak a kálvinisták és a puritán atyák, azok, akik a prédikációt végezték, amikor megérkeztek ide, erre a kontinensre... és azok voltak ám a kemény fickók. A pokol kénköves tüze, a „ha nem vagy jó, a pokolra jutsz” vallása még mindig jobb volt, mint a vallástalanság, mert legalább megemlítette a szellemet – legalább adott neki valamiféle nyugtázást. Akkor ez már értelmesebb számotokra? Legalább annyit mondott neki, hogy „helló”, meg hogy „oké”.


Azután, haladva az évek során, megtaláljuk az ipari... az úgynevezett ipari forradalmat. „Ipari fejlődés” – inkább így kellene nevezni. És eljött a kérdezés időszaka: „Van, vagy nincs?” Tudjátok. Enyhébb az egész: „Van Isten?” „Van szellem?” „Nem is tudom, vajon van-e lelkem.” Egyikük azt mondja: „Ez egyszerű evolúció.” És... tudjátok, addigra már elhangzott az is, hogy „az ember egy ammóniatengerből keletkezett” (Tudjátok, az aztán jó hely lehet – valakinek biztosan volt egy ammóniás abortuszkísérlete, gondolom, azért talált ki ilyesmit.) Mindegy – „Az ember ebből az ammóniatengerből származik, és véletlenül került oda, és véletlen, hogy itt van, és csak egy gép, és egyszerűen működik, és ennyi az egész, és lélek egyáltalán nincs, és ez az evolúció, és ez már csak így van, és ha nem ezt írod a vizsgadolgozatban, akkor nullást kapsz.” Biológia.
Tehát hirtelen kérdésessé válik, hogy egyáltalán létezik-e lélek, a Tenessee-beli „majomperekkel” Darwinizmus. Egyáltalán létezett-e lélek? Mi mást láttok itt, mint egy zsugorodó spirált?
És nagyjából így állt a vallás, amikor elérkeztünk az atomkorba. És senki nem vonta kétségbe, vagy merte tárgyalni, hogy erkölcsös-e egész nemzeteket elpusztítani. Néhány író felvetette, hogy ez esetleg nem a leghelyesebb. De hol vannak a harcos lelkészek, és hol van ennek a népnek az erkölcsi érzéke? Csak nem akarjátok azt mondani, hogy azoknak az embereknek, akik ezeket a dolgokat irányítják, meg sem fordult soha a fejében, hogy van az életnek egy szellemi oldala is, vagy hogy nem vállalnak semmi felelősséget azért, hogy bárhol bármiféle dolgok menetét fenntartsák? Nos, ez ennek a civilizációnak a története.


Na ez különös, ugye, de ha megnézzük az elmúlt jó pár ezer évet, akkor elég nagy spirituális tudatosságot találunk. Aztán haladunk az évszázadokon át, és noha hatalmasat fejlődik a mechanikus tudásunk, úgy tűnik, minden szellemi tudatosságunkat elveszítjük.
És aztán azt mondjuk: „Nohát, sokkal jobb így, hogy nem hiszünk ezekben a borzasztó dolgokban, mint a szellemek, démonok meg éjszakai kísértetek. Nem. Haha! Mi gyakorlatias, tudományos emberek vagyunk, és nem hiszünk efféle dolgokban.” És ezért van most több ember az elmegyógyintézetekben, mint korábban bármikor az ember története során, és ezért gyakoribb ma a pszichózis meg a neurózis, mint valaha. Hát nem bámulatos? Az ember nem is gondolná, hogy ezek között a dolgok között összefüggés van.

Furcsa, hogy ez a két-három tényező, úgy tűnik, együtt jár. És az is furcsa, hogy amíg a szellemet vesszük célba, amíg exteriorizáljuk a személyt, amíg visszaadunk az egyénnek némi hitet önmagában, ő jobbá válik, jobban tud gondolkodni, az IQ-ja megnő, a dolgok kezelésére való képessége megnő, erősebb lesz, kitartóbb lesz, kedvesebb lesz, és megbocsátóbb – toleránsabb, és kevésbé kritikus. És ha elkezdjük a gépet kezelni, annak csak egy törött és bekötözött láb az eredménye. És nem kapunk mást.




L. Ron Hubbard

Az emberi szellem anatómiája kongresszus
1955. június 3., A kutatás és vizsgálódás története című előadásból


vissza


tovább


©COPYRIGHT 2009. Sz.E. Pécs. Minden jog fenntartva. A Dianetika, a Dianetika jel, az L. Ron Hubbard név védjegyek, melyek használata a Vallási Technológiai Központ  (RTC) engedélyével történik